D. Tóth Kriszta lett a 2008-as év médiaszemélyisége. Ő az első női újságíró, aki ebben az elismerésben részesült, melyet előtte olyan televíziós újságírók kaptak meg, mint Baló György vagy Friderikusz Sándor. A díjat a Média 2003 Alapítvány ítéli oda minden évben egy, az országos sajtóban kimagasló szakmai teljesítményt nyújtó és emellett magánemberként is hiteles személynek.

Nagyon örülök ennek az elismerésnek, mert D. Tóth Kriszta igen közel áll a szívemhez. Imádom rovatát, a Lolával az életet és a Híradóban is mindig reménykedve lesem a főcím utáni pillanatot, hátha ő lesz aznap este.

De nem csak ezért örülök, hanem azért is, mert a díjat egy olyan személy kapta, aki sokat tesz a társadalmi felelősségvállalásért. Aki vallja és éli, hogy mi nők sokféleképpen lehetünk boldogságok és jó anyák (leginkább annyiféleképpen, ahányan vagyunk). Számomra az ő példája is bizonyítja hogy  a női önmegvalósítás és kiteljesedés a munka (ha tetszik, karrier) területén nem zárja ki, hogy az illető egyidőben odaadó anya is lehessen.

Osvaldo vagyok, ezen a blogon hárman-négyen fogunk remélhetőleg rendszeresen postolni, mindenki más témákban és igencsak eltérő stílusban. Röviden elmondom, tőlem mire számíthattok…

Témák: filmek, sorozatok, vulgáris szociálpszichológia, hordófilozófia, esetleg egy kis politika, szigorúan áltudományos szemszögből.

A témák egy részében radikálisabb véleményt fogok megfogalmazni, mint amit valójában vallok, mivel a bejegyzéseket elsősorban vitaindítónak szánom. Persze ha lesz, aki olvassa.

Meg lesz, amikor csak jól megmondom a frankót.

A blogolás ugyanis véleményem szerint per definitionem egotrip is, kezdve ezzel a mondatszörnyedvénnyel… :)